8 év után a Daft Punk ismét új albumot hozott ki, a Homework, a Discovery és a Human After All után itt a negyedik nagylemez, a Random Access Memories. Sosem hallgattam a Daft Punk zenéjét, persze a One More Time-ot, vagy a főként Kanye West Stonger-jének refrénjéből ismert Harder, Better, Faster-t is felismertem volna, de nem foglalkoztam különösebben velük. Ezt mind a mai napig nem is pótoltam, így nagyon mély gondolatokat és összefüggéseket nem szeretnék, nem is tudnék velük kapcsolatban megfogalmazni. Olvastam kritikákat miszerint ez az album mainstream, elpuhult, a nyomába sem ér a régi lemezeknek, olyat is, hogy unalmas, vontatott. Nos, nekem pedig az a véleményem, hogy a Random Access Memories a 2013-mas év egyik legnagyszerűbb alkotása, azt is figyelembe véve, hogy a év egyik fele még hátra van. Engem leginkább a Pink Floyd-hoz hasonló zenei utazásokra emlékeztet, természetesen teljesen más korban, más hangszerekkel. A hangszereket akár idézőjelbe is tehetném. Az album nagyjából minden ország ranglistáján elérte az első helyezést, vezető anyaga, a Get Lucky pedig a nyár legnagyobb slágere lett. A számot gyakorlatilag mindenki ismeri, akinél be van kötve az internet, vagy van otthon rádiója. Az én közelebbi ismeretségem is a csapathoz ehhez a számhoz köthető, vagy egy ismerősöm linkelte ki, vagy a rádióban hallhattam pár hete. A lényeg, hogy kíváncsivá tett, és ezért szereztem meg az egész albumot. Mindenkinek ezt tanácsolom, akinek tetszett a Get Lucky, valószínűleg nem fog csalódni. Nincs igazi csúcspontja, sem mélypontja a lemeznek, elejétől a végéig áramlik az egész, akár lehetne egy szám is. Nehéz kiemelni epizódokat, néhánnyal azonban kivételt kell tenni. A négyes Within című szám, egy gyönyörűszép zongora melódia, egy elveszett ember bőrébe bújtat minket (ha bele kell bújnunk), és saját magunkat keressük, hiába. Magával ragadó az egyszerűsége. Mindjárt a következő az Instant Crush, ami akár lehet a következő rádiós ütés is, tempósan zakatol végig, fülbemászó refrén, Julian Casablancas hangját pedig csak hagyományból torzítják el. Nem mellesleg egy remek gitárszóló is megspékeli a dalt. A Touch című szám monumentalitásánál ért el leginkább az az érzés, hogy egy Pink Floyd lemez forog, vagy legalábbis valami hasonló. A Get Lucky-t alighanem senkinek sem kell bemutatni, ha mégis, valószínűleg nem szeret modern zenét hallgatni. Pharrell Williams hangja teljesen nyersen, érintetlenül maradt benne a számban, ez egy kissé szokatlan a Daft Punktól magától is, és az albumról is ezért lóg egy kicsit ki. Úgy is mondhatnám, hogy ezzel emelkedik ki a többi közül. Könnyed, lendületes alapját pedig nehéz kiűzni az ember fejéből, miután meghallgatta a számot. Végül megemlíteném még a Fragments Of Time című darabot, ami egy kedves kis chillout darab, ami felgyorsul a végére, még egyszer felpörgeti a tempót a lemez vége táján. A lezáró Contact pedig szintén egy stílusos, nagyívű befejezése ennek a zeneműnek, durván a szám felétől egyre torzul a hangzás, mintha egy teafőző sípolna egyre hangosabban. Túl is feszül a húr, végül minden odalesz szétrobban, és elhallgatnak a hangszerek. Remélhetőleg lesz folytatás, nagyjából innen.
Számlista:
1. Give Life Back To Music
2. The Game Of Love
3. Giorgo by Moroder
4. Within
5. Instant Crush
6. Lose Yourself To Dance
7. Touch
8. Get Lucky
9. Beyond
10. Motherboard
11. Fragments of Time
12. Doin' It Right
13. Contact
Osztályzat: 
Hightlights: Within, Instant Crush, Get Lucky, Fragments of Time
