Avril Lavigne... Emlékeztek még rá? Nem nagyon ... Complicated, My Happy Ending, Girlfriend, When You're Gone.... Így esetleg? Ja igen, persze. A kanadai lány, aki már több, mint 10 éve, akkor 18 évesen robbantott a Complicated-del és a Let Go című albumával, nem rég jelentette meg az ötödik, saját nevét viselő lemezét. És hogy repül az idő, lassan harminc éves lesz. A kezdeti sikert még két nagyon sikeres, több 10 milliós eladást produkáló nagylemez követte, az Under My Skin (2004), és a The Best Damn Thing (2007). A kislemezek vezették a slágerlistákat, nem igen volt a zenetévékben olyan óra, amikor nem került elő egy-egy dal. Négy év szünet következett, és a Goodbye Lullaby című lemez, ami már jóval mérsékeltebb sikereket hozott. Egyrészt nem igen sikerült Avrilnak megújulni, másrészt ami nagyobb baj, nem sikerült az albumra összehozni egy igazi nagy slágert sem. Nem volt rossz dal a What the Hell, de pár évvel előtte a Girlfriend már sikeres volt, és hasonló dal már nem tudott olyan hatást kiváltani, főleg, hogy a Girlfriend eleve húzósabb, és egyedibb és, még voltak benne rockra hajazó momentumok. A Goodbye Lullaby-t már a legnagyobb jóindulattal sem lehet rock lemeznek levezni (nem ám hogy punknak), ahogy időnként emlegetni szokták barokkos túlzással Avrilt .

Ez a megállapítás sajnos igaz, a napokban megjelent Avril Lavigne-nak keresztelt korongra is. Kézenfekvő, hogy Chad Kroeger, aki együtt él Avrillal, és nem mellesleg a Nickelback frontembere szinte minden szám megírásában közreműködött, illetve az írási munkálatokban az a David Hodges is részt vett, aki korábban az Evanescence tagja volt. Ebből kiindulva lehetett volna kicsit keményebb hangvételű is az anyag, de úgy látszik Avril nem engedte ki a kezéből a irányítást. Nagyon jól tette persze, ettől övé a lemez. Túl nagy sláger megint nem született, viszont kellemes dalok a vezető anyagok, mind a Here's to Never Growing Up és a Rock N' Roll is, attól viszont nagyon messze vannak, hogy a korábbi slágerek sikerét akár meg is közelítsék. A nyitány utáni felejthető dalok közül azért megemlítem a Bitchin' Summert, ami egy nagyon könnyed, hangulatos dal, ami visszahozza Avril fiatalos lazaságát.  Van egy elmaradhatatlan duett is, Chad-dal (Let me go) ami nagyon szép dal lett. A két énekes hangja nagyon szépen harmonizál egymással, jól megírt dal, egy nagyon pici hiányérzetem azonban ezzel kapcsolatban is van. Ha egy Avril-Kroeger kombinációból sem sikerül egy igazi világslágert összehozni, az nagyon kár. Bár lehet, nem ez volt a cél. Szóval szép dal, de egy kicsit túl könnyen felejthető, kevéssé fülbemászó ahhoz, hogy igazán hatásos legyen. Van azonban egy Marylin Manson közreműködésünk is, ami számomra nagyon meglepő volt, de a Bad Girl egy nagyon jól eltalált szám lett, és talán még a legjobban emlékeztet a rockzenére. Kicsit hajaz a Muse-ra, de tényleg jól sikerült. A You Ain't Seen Nothin' Yet szintén hasonlít a rockra, egy végig lendületes, sodró szám, különösebb extrák nélkül, valami apróság még hiányzik belőle, hogy igazán jó szám legyen.  Továbbá még szeretnék megemlékezni a Hello Heartache című számról, ami számomra igazán maradandó. Az egyetlen dal a korongon(sőt a Goodbye Lullaby albumot is beleértve, talán a Remember When vagy az Everybody Hurts című számot leszámítva) ami napokra képes volt belemászni a fülembe, és a fejemben zakatolni. Kissé akusztikus hangszerelés, az énekesnő remekül váltogatja a tempót, és egy kivételesen jól eltalált (egyszerű, de nagyszerű) refrént hozott össze. Egyből a következő két szám (a Falling Fast, és a Hush Hush) szintén az erősebb számok közé tartozik, furcsa mód tehát az album vége felé kezd igazán élvezetes lenni, a szokásokkal ellentétben. Egy közepes lemez általában attól közepes, hogy a végére elfárad és monoton lesz. Na szóval, a lényeg, hogy a lemezt lezáró két ballada nagyon szépre sikerült, valósággal lebeg a hallgató, ha olyan hangulatban éri. Csendes, egyszerű, és nagyon finom darabok. Az album delux változata pedig tartalmaz egy Nickelback feldolgozást. A How You Remind Me egy gyönyörű új köntöst kapott, tényleg egyedi, és nem az eredeti számot énekelte fel mégegyszer Avril. Ez egy remek ötlet volt, és ha bár az eredeti kiadáson rajta sincs, és nem is Avril írta, muszáj beemelnem a legjobb számok közé . 

Az előző albumnál egy picivel erősebbnek érzem, ahhoz képest viszont, hogy a slágergyáros és rockzenében mozgó Chad Kroeger erős közreműködésével készült a lemez, egy kicsit puhány lett, és egysíkú. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, azt hiszem mindenki találhat rajta nagyon szép momentumokat .

Számlista:

1. Rock N' Roll
2. Here's To Never Growing Up
3. 17
4. Bitchin' Summer
5. Let Me Go
6. Give You What You Like
7. Bad Girl
8. Hello Kitty
9. You Ain't Seen Nothing Yet
10. Sippin' on Sunshine
11. Hello Heartache
12. Falling Fast
13. Hush Hush

Deluxe edition:

14. Bad Reputation
15. How You Remind Me
16. Rock N' Roll (acoustic)

Osztályzat:

Highlights: Bad Girl, Hello Heartache, Falling Fast, Hush Hush