Rihanna, a barbadosi énekesnő egészen félelmetes ütemben dolgozik. A pop-iparba 2005-ben berobbanó kislány első két albumán is garmadával voltak olyan számok, amik ütöttek a slágerlistákon, elég csak a Pon de Replay, az SOS, vagy az Unfaithful című számokat említeni. Aztán az igazi nagy áttörést a 2007-ben megjelent Good Girl Gone Bad című album jelentette. A cím igazán beszédes volt, nem csak egy szokásos cím volt, valódi arculatváltás történt: az eddig szolíd, aranyos kiscsajból tényleg egy igazi dög lett. Jött az Umbrella, amit minden jelentős slágerlistán az élen járt, és a siketeket leszámítva minden ember hallotta valahol legalább egyszer. Az elsöprő siker után pedig jött a sebesség váltás, amire már utaltam. 2011. novembere a harmadik november zsinórban, amikor Rihanna albumot ad ki. 2009: Rated R, 2010: Loud és most 2011-ben itt a Talk that Talk.

A Rated R egy picit mérsékeltebb sikereket hozott, bár a Russian Roulette és a Rude Boy elég jó eredményeket ért el a listákon. Szerintem voltak jobb számok is a lemezen, amiből végül is nem készült klip és nem derült ki, mire vitték volna. Ennek oka az volt, hogy az énekesnő már gőzerővel dolgozott a Loud című korongon. A munkának meg lett az eredménye, a Loud minden korábbi sikert túlszárnyalt, több példány kelt el belőle, mint a nagy áttörést meghozó Good Girl Gone Bad-ből, és négy kimásolt kislemez is number 1 lett valamely slágerlistán; az Only Girl (In The World), és az S&M a listák nagy részén első lett. A saját lemezek mellett Rihanna közreműködött más előadók lemezein is. A teljesség igénye nélkül: énekelt az Eminem második fénykorát hozó Recovery albumon a Love The Way You Lie című számban, ami hatalmas siker lett, kollaborált David Guettával és Drake-kel, a legutóbb pedig a Coldplay új albumán tűnt fel a Princess of China című számban. Rihanna hangja tehát minden műfajban megállja a helyét. 

Ideje rátérni a Talk that Talk-ra. Összességében az album nem sok meglepő elemet tartalmaz. Folytatódik az dance-pop, az R&B stílusok váltakozása, átfedése a számokban néha némi halvány reggae vagy hip-hop beütéssel. Természetesen az albumra sikerült jó pár olyan számot összehozni, amiknek a sikere garantált. A We Found Love című dal már bizonyított is, csak az Umbrella ért el több első helyezést a slágerlistákon. Igazi bulis szám, a hozzá tartozó videó is kellőképp megbotránkoztató és pikáns ahhoz, hogy elég ütős legyen. A nyitó szám a You Da One már nem győzött meg ennyire. Elég gyermeteg dallamvilággal rendelkezik, nyitószámnak szerintem nem elég karakteres. A Where Have You Been sikere viszont teljesen biztos. Egy jó darabig a diszkók alap kelléke lesz a szám, mint annak idején a Don't Stop The Music, vagy az Only Girl (In The World) volt. Olyan betétek is vannak benne, hogy ha mondjuk egy David Guetta lemezen lenne a szám, hangzásvilágával onnan se lógna ki. A négyes szám, a címadó Talk That Talk is nagy valószínűséggel sikeres kislemez lesz. Jay-Z működik közre, ami nem az első közös munkája Rihannával. Elég csak az Umbrellára, vagy a Run This Town-ra gondolni. Egy eléggé 'rapes' alapot kapott a szám, ami üde színfolt a lemez közepén. A következő két szám két rövidebb darab, a Cockiness (Love It) és a Birthday Cake.  Igazából ezekben a számokban pont annyi  is van, mint amilyen hosszúak, tölteléknek megfelelőek. Darabos hangzásviláguk Rihanna sokszínűségét bizonyítják, viszont nem ezek a számok viszik el a lemezt. A darabosság viszont eljuttat minket az első igazi balladáig, a We All Want Love-ig. Az elején az akusztikus gitár kimondottan bizalomgerjesztő, viszont sajnos hamar a háttérbe szorul. A következő szám is lassabb, nyugodtabb hangulatú. Talán az egyik legjobban sikerült szám a lemezen a Drunk on Love, kellemes lebegős verzék, és egy jól eltalált refrén, ahol teljesen átjön az érzés, ami a szövegben van. A kilences szám, a Roc Me Out szintén kislemez és klip gyanús. Elég sodró, nagy sebességű dal, a balladák után még utoljára felpörgeti az albumot. Az utolsó Watch N' Learn nem ad semmi extrát. Hacsak az nem számít annak, hogy Rihanna helyenként rappelésre emlékeztető dolgokat csinál benne, de ez kevés ahhoz, hogy ez egy igazán jó szám legyen. Nem meglepő módon a záró szám egy lassú dal, a Farewell. Rihanna erősebb balladái közé tartozik, és az albumon is a jobb számok között van. 

Összességében egy átlagos lemez jött, viszont egy kicsit sok a sallang, a felesleges töltelék. Szép dolog, hogy Rihanna ennyire termékeny, viszont ennek a hátulütője, hogy nem képes az elejétől a végéig jó lemezeket csinálni. Ha teszem azt a Loud és a Talk that Talk húzó számait egy lemezre tesszük, két középerős album helyett kaptunk volna egy ötcsillagost. Annál is inkább megoldható volna ez, hiszen a felhasznált hangminták gyakorlatilag ugyan azok mindkét lemezen.  Üzleti szempontból viszont mindenképpen ez az út az előnyösebb, és nyilvánvalóan ez is az elsődleges szempont. Több eladás, több klip, több koncert. Kérdés meddig bírja ezt a tempót az énekesnő. 

Számlista: 

1. You Da One
2. Where Have You Been
3. We Found Love
4. Talk That Talk
5. Cockiness (Love It)
6. Birthday Cake
7. We All Want Love
8. Drunk On Love
9. Roc Me Out
10. Watch N' Learn
11. Farewell

Highlights: Where Have You Been, We Found Love, Drunk On Love, Roc Me Out

Osztályzat: