Hamarosan új albummal érkezik a nagysikerű floriadi nu metál banda, a Limp Bizkit. A korong címe Stampede of the Disco Elephant lesz, a megjelenés pedig 2014. januárra van kitűzve. A cím meglehetősen butának tűnhet, nem véletlen, az is. A csapattagok sétáltak az utcán, a kirakatban megláttak egy kiselefántot, elnevezték diszkóelefántnak, majd megegyeztek, hogy ki kéne adni egy albumot ezzel a címmel. Tavaly márciusban drogproblémái és összeférhetetlen viselkedése Durst, a frontember megvált DJ Lethal-tól, aki sokban hozzájárult ahhoz a stílushoz, amit a Limp Bizkit, mind a mai napig képvisel, illetve meghatározza őket a zene világában. Kérdés, hogy, illetve mennyire sikerül pótolni őt.
Egyelőre úgy tűnik egész jól; az első kislemez címe Ready to Go, aminek különlegessége, hogy közreműködik benne a híres/hírhedt repper Lil Wayne is. A szám egyébként pozitív kritikákat kapott, személyes véleményem szerint is kimondottan élvezhető.
Karrierjük egy ígéretes Three Dollar Bill, Yall című lemezzel indult, amit egyelőre főként a tengerentúlon vittek, a második nagylemez viszont már a világhírnevet is meghozta. A Significant Other több, mint 7 millió példányban kelt el az USA-ban, a Nookie című szám ismerté őket az egész világon, 1999 magasságában. Népszerűségüket, és remek képességeiket jelzi, hogy alig több, mint egy év múlva vadonatúj albummal jelentkeztek, és ha lehet, megfejelték az előző lemez sikereit is sokszorozták. A Chocolate Starfish, and the Hot Dog Flavored Water több, mint 8 millió eladott példányt hozott, és valamennyi kimásolt kislemezt ronggyá játszották a rádiók, a Rollin, a My Generation, a My Way, vagy Boiler mindmáig a legismertebb anyagaik. Kis pihenő után 2003-ban érkezett a Result May Vary , ami a slágerlisták élmezőnyébe érkezett szintén, eladásokba viszont már nem tudta a nagy elődöket követni. Viszont ezen az albumon szerepel az a szám, ami a kislemez listákon a legjobb helyezéseket produkálta, amit tényleg mindenki ismer tőlük, ha esetleg nem ismerik, ismerjék meg, kötelező. A Behind Blue Eyes című balladáról van szó, aminek az érdemeiből még az sem von le, hogy eredetileg nem Durst-ék írtak, hanem a The Who játszotta még a hetvenes évek elején. Persze ezen kívül is tele van jó dallal az album. 2005-ben még jött egy The Unquestionable Truth (Part 1) című alig fél órás lemez, amivel össze lehet barátkozni, de egy igazi rádióbarát dalt sem tartalmazott, így igazából csak az igazi hűséges rajongók értékelték. Adja magát a kérdést, hogyha volt Part 1, akkor lesz-e vajon Part2? Elméletileg igen, egy EP formájában terveznek folytatást kiadni, de semmi konkrét nincs jelenleg. Ebben az évben még jött egy Best Of lemez, aztán mindenki ment az útjára. Borland, a gitáros bejelentette, hogy semmiféle jövőbeli tervében nem szerepel a Limp Bizkit, félő volt, hogy végleg vége a csapatnak. 2009-ig kellett aggódni, Durst és Borland bejelentette, hogy belekezdenek egy új album felvételébe. 2011-re érkezett meg a Gold Cobra, ami eladásokban már tényleg nyomába sem ért az elődöknek, a listákon Európában azért még az élmezőnyben volt. Ami a számoknál fontosabb, hogy egy friss, üde, egyáltalán nem kiégett csapat benyomását keltették, remek számokkal, minden fontos elemet megőrizve a dicső múltból. Ilyen előzményekkel alighanem nem kell aggódnunk afelől, hogy idén sem hagynak cserben minket.
Ilyen előzményekkel tehát januárban fejvesztett menekülésbe kezdenek a diszkóelefántok!
